Tudom, nem éppen felemelő a húsvéti bejegyzésemet egy temetős képpel kezdeni, de ahogy az Ünnepre készülődtem a szívemben, valamiért ez jutott eszembe. És az, hogy akik oda bemennek, vajon tisztában vannak-e ennek az egy szónak a jelentésével?!
Sokan valószínűleg úgy tartják, hogy a feltámadás az újszövetségi időkből származó "gondolat". Nekem is meglepő, hogy már Dániel próféta is írt róla kb. 500-600 évvel Jézus születése előtt.
"De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek az örök életre, némelyek a gyalázatra és az örök utálatra." Dániel 12:1-2Hiszem, hogy Jézus meghalt és három nap múlva feltámadt. Nem fogadom el, hogy ez csak egy monda, vagy kitaláció, vagy az igazság takargatása. (A kedvencem, amikor valaki azt bizonygatja, hogy Jézust biztosan a tanítványai lopták ki a sírból. Elképzelem a jelenetet, ahogy Péter és János, meg a többiek odasettenkednek, a katonákat leütik, vagy nem tudom mit csinálnak velük, elgörgetik a követ, kiviszik Jézus testét, visszagörgetik a követ, aztán uccu neki, futnak, ahogy tudnak... :D)
Hiszem, hogy a feltámadás valóság, mi több, hiszem, hogy ha meghalok, akkor eljön majd az a nap, amikor én is feltámadok, ahogyan azt Dániel is megírta.
Szóval ezekkel a gondolatokkal készültem a húsvétra. 14 évvel ezelőtt lelki értelemben már átéltem a feltámadást, az újjászületést. Átéltem, hogy új kezdődik és semmi nem lesz úgy, ahogy régen volt.
Ebben az évben Isten olyan kegyelmes volt hozzám, hogy megengedte, hogy ismét új kezdetet tapasztalhassak meg. Lerakhattam egy olyan terhet, amit két és fél éve cipeltem, ami mindig egy tüske volt, ami olyan sebet okozott, ami újra meg újra kifakadt.
Soha nem gondoltam, hogy képes leszek kimondani majd azt, hogy hálás vagyok Neki azért, hogy 'nem'-mel válaszolt a kérésemre. Akkor vádoltam és úgy éreztem, a szeretetét vonja meg tőlem. Pedig pontosan ezzel mutatta meg a szeretetét.... Nem tudom szavakba önteni, mekkora hálát érzek.
De írok Tatabányáról is :)
Mindig leírom, milyen sokat jelent nekem ez a közösség. Ez most is így van, és egyre inkább erősödik. Csak egyet sajnálok - hogy nem vagyok ott, helyben, nem tudok házicsoportra járni... De nem nyavalygok, mert így is sokat kaptam.
Tatabányán érezhető volt a húsvéti hangulat. Ott volt a levegőben egyfajta visszafojtott öröm - én alig vártam, hogy dicsőíteni kezdjünk és kiereszhessem a hangomat! :) Sokan voltunk, többen jöttek, akik még soha nem jártak a gyülekezetben, jó volt látni, ahogy Isten végezte a munkáját.
Énekeltek a gyerekek is - ez mindig az egyik kedvenc részem, szeretnék olyan lelkes lenni, mint amilyenek ők!
A tanítás után ismét dicsőítés volt (amit Isten különlegesen megáldott - én még mindig rácsodálkozok arra, hogy kevés hangszerrel is milyen teljes lehet zeneileg egy-egy dal) és közös úrvacsora. Az úrvacsora alatt az jutott eszembe, hogy annyira jó, hogy nem kell bánatosan a keresztre nézni. Ostorozhatom magamat a bűneim miatt, de ha felfogom azt, hogy Jézus mit tett értem, akkor nincs szomorúságra okom. Csak örömre. Mert Jézus nem maradt a kereszten. Erről szól a húsvét.
Az istentisztelet után nagy dínom-dánom következett, a gyülekezetbe járó lányok-nők-asszonyok kitettek magukért - olyan finomságok kerültek az asztalra, hogy szerintem receptkeresőt fogok indítani! Az eszem-iszomot nagy részben Benjaminnal, Melinda és Matt kisebbik fiával töltöttem, aki ez alkalommal is teljesen levett a lábamról. :) Utána pedig nagyon áldott beszélgetéseim voltak, csak mindig kevésnek érzem az időt, amit ott tölthetek...
Az idei igazi húsvét volt, arról szólt, ami a lényege az Ünnepnek. De őszintén bevallom, nagyon jól esett a sonka és a főtt tojás is (a locsolók pedig Istennek hála, otthon maradtak :D). A frissen reszelt tormánál pedig nincs jobb dolog. ;)
Remélem kedves Olvasó, Neked is áldott húsvétod volt és átélted az új nap és az új kezdet örömét! :)
Nagyon szép kerek történet ez... tizennégy éve tértél meg, ez kétszer hét év, nem megyek bele számmisztikába, de a 7es szám általában nagy változásokat szokott hozni. Hát neked meghozta! Tiszta szívből örülök neki, és annak is, hogy Tatabánya az otthonod lett. Az odajárók bizonyára boldogok lehetnek a jelenléteddel, biztos vagyok benne, hogy boldogok is... :)
VálaszTörlésNálunk családi öszejövetel volt, sok beszélgetéssel és evéssel. Sajnos a spirituális része az ünnepnek kicsit hiányzott, mert a tesómék által vallott dolgokat nem tudom magaménak érezni, a többiek pedig csak félgőzzel veszik komolyan... én pedig lusta vagyok saját szokást kialakítani. De nagyon jó volt olvasni a te beszámolódat. Lényegretörő volt és szeretetteljes. Mint az összes többi bejegyzésed! Nagyon jó ötlet volt ez a blog, remélem te is szereted írni!
Puszillak ölellek!
Tudod, hogy Te ösztönöztél a blog írására? :)
VálaszTörlésEgyébként azt hiszem, az ünnepeket belül kell elsősorban megélni, az fog kifelé hatni... Nem biztos, hogy bármi szokásra szükség van, nekem minden évben máshogy alakul a karácsony, a húsvét is. :) Az is tény, hogy nincs a családom a közelemben és egyelőre egyedül vagyok. Magamnak felesleges piros tojást festenem, vagy karácsonyfát állítanom :)
Emlékszel, hogy két éve karácsonykor egyedül voltam? Azóta sem bántam meg. Akkor úgy éreztem, hogy kicsit az elmélyülést szeretném...
Szóval szerintem csak az a lényeg, hogy érezd magad szabadnak egy-egy ünnepben. Nem a külsőségek vagy a körítés számít, hanem a valódi tartalom. ;)
Kezdek nagyon belekotyogni, bocsánat érte, de IGENIS állíts magadnak karácsonyfát vagy fess tojást! Nem felesleges, cseppet sem az! Ha úgy érzed, vágysz rá, pont hogy ne tartson az vissza, hogy egyedül vagy. *ölel*
VálaszTörlésA többivel teljesen egyetértek, hogy belül kell megélni az ünnepet, és nem a körítés számít.