Főzőcske, de okosan 1.

Amikor főiskolás voltam, a kollégium pici konyhájában ezt a játékot játszottuk. Ebédnél, vacsoránál "főzőcske, de okosan" volt. Rózsa barátnőm mindent lépésenként kommentált, ami meglehetősen vicces jeleneteket eredményezett.
Általában én voltam az, aki nem főzött. Nem nagyon voltam rákényszerülve. Vagy anyu főzött a családban, vagy a nővérem. Mindketten nagyon jó ízléssel vannak megáldva, én pedig boldogan vállaltam a kóstoló, vagy a fogyasztó szerepét.
Nem is gondoltam, hogy nekem akár a főzés is mehet...
Az utóbbi pár évben azonban teljesen rákaptam a főzés-sütés élményére és folyamatosan azon gondolkoztam, hogy ha én ekkora örömöt érzek egy gyönyörű cipó vagy egy eszméletlenül finom süti elkészítésének a sikere miatt, vajon Isten hogy örült, amikor megteremtette a világot? Mondjuk elég béna párhuzam, de számomra az is szokatlan, hogy örülök a főzésnek! :)

Ezen a hétvégén többféle finomság is kikerült a kezeim közül és a rakott krumplinak még csak most fogok nekiállni!


Megosztom a recepteket, hátha valaki más is kedvet kap hozzájuk!

1. Kenyér (Cipó)

Fél kiló liszthez hozzáadok egy fél csomag szárított élesztőt, egy csipetnyi cukrot, kb. fél evőkanál sót és vizet. Ezt jól összegyúrom, dagasztom, aztán fél óráig hagyom kelni. Ha letelt a fél óra, újra meggyúrom kicsit, majd beleteszem a kivajazott, -lisztezett tepsibe, lekenem sima vízzel és berakom a sütőbe. A sütőt nem melegítem elő, hanem csak közvetlenül azelőtt gyújtom be, mikor berakom a kenyeret. 15-20 percig nem szabad kinyitni a sütőajtót. Addig sütöm, amíg szépen megpirul, nekem meg is reped általában. A színéből látni, mikor kész. Amikor kiveszem a sütőből, akkor is lekenem sima vízzel, ettől szép fényes lesz. Egyszerű, gyors és nagyon-nagyon finom. És mosolyog :)

2. Joghurtos-meggyes

Azt hiszem, a brownies után ez a kedvenc sütim (már ha az elkészítést nézzük).
Két pohár natúr joghurt, 4 joghurtos pohár liszt, 1 joghurtos pohár cukor,  1 joghurtos pohár olaj, 1 tojás, 1 zacskó sütőpor, 1 mokkáskanál só, 50 dkg magozott meggy kell hozzá, valamint a tepsi kikenéshez 2 evőkanál olaj és zsemlemorzsa (én most zabkorpát használtam, mivel morzsa nem volt itthon). A legjobb az, ha a hozzávalókat előre kimérjük.

A lisztet, a sót és a sütőport összekeverem. A tojást egy mély keverőtálba teszem és a cukorral kikeverem fehéredésig. Ebbe felváltva öntöm bele a joghurtot, az olajat és a lisztet. Amikor ez szépen összeállt, akkor beleöntöm a tepsibe, eldolgozom egyenletesre és rászórom a meggyet.
Na, ehhez már előmelegített, de nem forró sütő kell. Akkor sült át, ha a közepébe szúrt gyufára (mert én nem tartok itthon hurkapálcát :D) már nem ragad a tésztából. Kockákra vágva tálalom.
Könnyű, friss süti, az édes és a savanyú tökéletes összhangjával :)

3. Banános-mogyoróvajas tallérok

Ez az ún. 'felnőtt süti' :) Így nevezték ma el a fiatalok, mivel nem a megszokott édesség - sem összetételre, sem állagra. Amolyan reform süti. Egészséges, hihetetlenül finom, az elkészítése sem volt nagy macera...

Kell hozzá: 10 dkg mogyoróvajkrém (én ezt magam készítem, sósmogyoróhoz egy kis olajat öntök és addig darálom, amíg krémes állaga nem lesz), 10 dkg mandulaszeletek, 10 dkg zabkorpa, 1 banán, 10 dkg méz, 1 tojás. (az eredeti recept mázat is írt hozzá, én azt a lépést kihagytam - kakaót kell mézzel és kókuszolajjal v. vajjal összeolvasztani és rácsurgatni a kekszre)

A mogyoróvajat a mézzel összeolvasztottam egy lábosban, majd ezt a masszát hozzákevertem a villával összetört banánhoz. Hozzáadtam a tojást, a mandulaszeleteket és a zabkorpát és jól összekevertem. Ezt beraktam a hűtőbe, hogy kicsit megszilárduljon. Utána kanállal gombócokban kiszedtem a tepsibe és lelapítottam őket villával (próbálkoztam, hogy szép kerek formájuk legyen - többé-kevésbé sikerült), majd 14 (nem 15 és nem 13) percig sütöttem. Már a 8. percben olyan illat volt, hogy csorgott a nyálam...
Az állaga egy picit puhább, mint más kekszeké, az íze pedig számomra minden kekszét felülmúlta!

Jó étvágyat!
Mindenképpen számoljatok be, ha valamelyiket kipróbáljátok!