Tatabányán jártam, kék ibolyát láttam...

Az állítás első része igaz :)

Két hét kimaradás után, vasárnap végre velem együtt gördült be a vonat Alsógalla állomásra és én szívemben vegyes érzelmekkel közeledtem az Óvárosi Közösségi Ház felé.

Pásztorváltó alkalom volt.

Nem fogom részletezni, mert akit érdekel, mit gondolok, mit érzek, hogy dolgozom fel ezt a változást, az megkérdezi. Ez a szívemnek most egy rejtett helye. Ki akartam írni magamból még vasárnap, de folyton akadályba ütköztem.

Matt viszont nagyon találóan megfogalmazta a helyzetet: 'Jövő vasárnap minden ugyanolyan lesz és mégis minden más lesz.'

Az izgatottság és az öröm nem szűnik a szívemben.
És igen, elmorzsoltam egy-két könnycseppet a szemem sarkában.

De ilyenek a változásos időszakok és tudom, hogy ez a változás ismét jót fog hozni.
Ámen.

A J-lista 3. - vegyesfelvágott :)

Az első két bejegyzésbe nem kerülhetett be mindenki, így most jönnek a többiek, akik J-k és akiket nagyon szeretek. Keresztények, nem keresztények - jó zenészek, jó énekesek, érzékeny emberek (legalábbis így képzelem el őket) :)

1. Joshua Payne

És ő nem az utolsó Joshua a J-betűsök között :) Egy "véletlen" folytán ismertem meg őt, beleszerettem a dalai érzékenységébe, aztán egy újabb "véletlen" során belebotlottam az albumába (Your Love My Home) egy cd-boltban. A cd féláron volt, egy pillanatig sem haboztam (azóta sem értem, hogy került Magyarországra az album, mivel szerintem őt én ismerem egyedül az országban :D).

Szerintem nagyon különleges hangszíne van, meg hát sír a hangja, amitől nekem elgyengül a térdem :)

Ez egy feldolgozás, amitől konkrétan sírtam, mert szerintem gyönyörű:

2. Jaron and The Long Road To Love

Ő pedig a nagy nevettető. Nem éppen a legkeresztényibb dala miatt szerettem bele, de konkrétan bearanyozta egy hetem a Pray for You c. dalával... Akivel már szakítottak, az szerintem tökéletesen magáénak tudja érezni a szöveget. Szerintem nagyon vicces!

De amellett, hogy az exért imádkozik Jaron, írt egy olyan dalt, amit az egyik legjobb szerelmes dalnak tartok - csupáncsak azért, mert szerintem ilyen a szerelem. A másikat akkor is szépnek látod, amikor reggel gyűrött arccal, kócosan kortyolgatja a kávéját, akkor is szereted, amikor hülyeségeket csinál. És talán idegesít és felhúzod magad, de aztán rájössz, milyen szerencsés vagy, hogy Téged választott és azok a dolgok, amik idegesítenek, más fényben fognak feltűnni.

Lehet, hogy ideologizálok és romantikázok, de még megtehetem ;)

Mivel a videofeltöltő ezt nem hajlandó megtalálni, kénytelen vagyok belinkelni, mivel ezt a dalt videoklippel együtt kell látni - zseniális! :)

Jaron and The Long Road to Love - That's Beautiful to Me

3. Jonny Lang

Őt nem hallgatom minden nap, mert nem mindig tudok belehelyezkedni a zenei stílusába, de időnként nagyon-nagyon jól esik. Jonny Lang 30 éves, Grammy-díjas blues, rock és gospel zenész. Készített egy albumot Turn Around címmel, ami a személyes pálfordulásából merített ihletet. Nagyon kemény, ugyanakkor nagyon őszinte mondanivalója van a dalainak.

Következzen egy dal, ami szerintem eszméletlenül dögösre sikerült :)

4. James Morrison
Nem, Ő nem Jim Morrison. :) Ő James, a brit énekes, akit a 'Sztárok a jégen' c. műsornak köszönhetek. Karsai Zita és párja 'táncolt' a You Give Me Something c. dalra. Talán nem ismeretlen számotokra az a helyzet, mikor meghallotok egy dallamot és elönt Benneteket egyfajta érzés. Ezt leírni nem lehet (vagy legalábbis én nem tudom), de amikor az a dallam újra felcsendül, az érzés is újra megtalálja az embert.
2007. március 19-én a szülinapomon egy las vegas-i kis motel szobájában feküdtem az ágyon és ment a tv. Akkor döbbentem meg, hogy mennyi reklám van az amerikaiaknál :) Szóval ott feküdtem, valamilyen zenés műsor volt és hopp a semmiből felcsendült a Dallam. Az érzés megtalált. James Morrison élőben énekelt és hát azt kell, hogy mondjam, nagyon jó volt. Én szeretem azt, ha van egy kis reszelősség a hangban - neki egy gyerekkori betegség maradványaként adatott ez meg. Ami akkor talán átok volt, most áldás.

Aztán pár év múlva jött a Nelly Furtado-val készített duett, a Broken Strings, ami pedig ráébresztett arra a nagy igazságra, hogy szakadt húrokon nem lehet játszani. Így én is próbálkozhattam a kis életem egy területén gitárvirtuózkodni, amikor a húrok egymás után adták meg magukat...

5. Joshua Radin
Sorozatokban, filmekben már tuti hallottátok a dalait, merthogy nagyszerű dalokat ír. Én először az Adam c. film során találkoztam vele és a zenéjével. Azt hiszem, az Adam volt az egyik olyan film, amiben a történet és a zene olyan tökéletes összhangban volt, hogy időnként nem tudtam eldönteni, filmet vagy videoklipet nézek.
Mr. Radin zenéjének különleges hangulata van. Szomorú, de reménykeltő, őszies, de mégis a tavasz illatát hozza. Olyan kezdet és vég, vég és kezdet típusú dalok ezek.

Pár hete a KFC-ben ültem, amikor felcsendült egy ismerős hang és a szívembe lopózott egy ismerős mélabús, melankolikus érzés... Meg sem lepődtem, amikor megláttam, hogy Joshua Radin énekel.
Ez volt az I'd rather be with you:

És ő volt az utolsó Joshua a sorban :D

Ismer valaki olyan J-t, aki nem szerepelt egyik bejegyzésben sem, de szerepelnie kellene? :)

A J-lista 2. - a kedvenc keresztény J-k :)

Sokat gondolkodtam, ki legyen az első ezen a listán, de a sorrend itt igazán nem lényeges...

Amit a J-lista 1. c. bejegyzésemben írtam, az itt is igaz. Ezek az előadók valami pluszt hoztak az életembe, általuk megtanultam valamit - Istenről, magamról, az emberekről, kapcsolatokról.

Kezdem azzal az emberrel, akinek a dalai életem eddigi legsötétebb időszakában segítettek - ezekkel a dalokkal kiabáltam ki magamból a fájdalmat, a csalódottságot, a keserűséget, az összes dühömet... Ő nem más, mint:

1. Jeremy Camp

Először a Walk by Faith (Hitben járok) c. dalát hallottam, amit akkor írt, amikor már tudta, hogy a felesége halálos beteg és el fogja veszíteni (4 hónapig voltak házasok... :(). Jeremy a dalaiban nagyon őszinte - ki meri énekelni a kérdéseket, a kétségeket, de a végén mindig csak oda ér vissza, hogy Isten jó és szeret. Az elmúlt két év során többször az ő dalai vittek vissza engem is erre a helyre.

(Megjegyzés: Jeremy Camp azóta újra megnősült, van két kislánya és továbbra is írja a jobbnál-jobb dalokat. Szóval több szinten átélte Isten hűségét, jóságát és szeretetét. Ahogy mindannyian... Ja, és nem mellesleg édesapja Calvary Chapel (Golgota) pásztor :))

Most jöjjön egy dal, amik a legsötétebb pillanatokban enyhülést hoztak. Készüljetek fel, zúzós :D

2. Jody McBrayer

Ha valaki megkérdezné tőlem, kit tartok a legjobb keresztény énekesnek, tuti, Jody McBrayer nevét mondom. Őt az Avalon tagjaként ismertem meg, a hangja kb. az első pillanattól fogva lenyűgözött, főleg, hogy jó ideig bizonyos daloknál azt hittem, nő énekel, pedig Jody határozottan nem nő :) Olyan hangi kvalitásai vannak, amit szerintem kevesen mondhatnak a magukénak, másrészt pedig az egész lényéből árad valami, amit én úgy hívok: a megtörtség ereje.

Sajnos szívbetegsége miatt vissza kellett vonulnia, nekem hiányzik ez a hang...

De íme egy dal, ami úgy érzem, a hangját és a szívét is hűen megmutatja:

3. Jimmy Needham

Ő egy új szín a zenei palettámon, egyik barátomnak én jutottam eszébe, amikor meghallotta. Míg az előző két J-ben a megtörtséget, a szenvedélyt szeretem, Jimmy Needham-ben pont a könnyedség fogott meg. Miközben hallgatom a dalait, azon szoktam gondolkozni, hogy mennyire jó, hogy Istenről nemcsak egy fajta stílusban lehet énekelni. Nála elfér minden - pop, funky, rock, rap, jazz, latin, stb.

A fejhangjait pedig baromira irigylem :D

+1.

A ráadás természetesen itt sem maradhat el.

De kivételesen most nem egy J nevű énekes, hanem egy J nevű együttes legyen a pluszegy.

Ők pedig nem más, mint az agyagedény fiúk, vagyis a Jars of Clay.

Tavaly ősszel az a megtiszteltetés ért, hogy kedves barátommal, Dobner Illéssel a budapesti koncertjükön az előzenekar lehettünk, eddigi életem egyik nagy élménye lett ez. Addig is szerettem a zenéjüket, ott viszont megláthattam, hogy kik vannak a zene mögött. Kedves, szerény, őszinte emberek, akik egy pillanatra sem játszották meg magukat. 

A koncert életem egyik legjobb koncertélménye volt...

Ez a dal pedig megváltoztatta az életemet...

Enjoy!

Ha az Úr akarja és élünk.... avagy az álmod egyszer majd valóra vál...

2011-et egyik legkedvesebb barátnőmmel kezdtem. Egy hetet együtt töltöttünk, velem lakott kis kuckómban. Filmeztünk, csacsogtunk, álmodoztunk. Micsoda hét volt! :)

Utolsó nap, barátnőm ajándékot készített nekem. Van a szobám falán egy üzenőfal. Erre ő rajzolt egy táblázatot, amibe beírhatom, hogy mi történik velem 2011-ben - milyen filmeket láttam, milyen könyveket olvastam, milyen új zenéket ismertem meg, milyen eseményeken vettem részt, stb.

Az első oszlop a Dreams (Álmok) címet kapta.

Eszter (azaz én) 2011. január 6-án bátortalanul beírta az álmokhoz, hogy 'America'. Néztem a bűvös szót, és arra gondoltam, hogy 'Na, ez tuti ebben az oszlopban marad és nem kerül át a 'Travel' (Utazás) listára...'

Isten ismét bebizonyította, hogy ami nekem lehetetlennek tűnik, az neki nem kihívás.

Amerika azért volt álom számomra, mert van ott valaki, aki szívemnek nagyon kedves. Egyik legközelebbi barátnőm él St. Louis-ban és bár napi szinten tartjuk a kapcsolatot, nem is érezzük a nagy távolságot, mégis  tudjuk, hogy a személyes találkozást nem pótolhatja semmi.

Régóta imádkoztunk azért, hogy kijuthassak Hozzá és drága férjéhez, de bennem mindig volt hitetlenkedés. Most eszembe jut az, amikor tavaly szeptember 14-én egy buszmegállóban azt mondtam másik drága barátnőmnek, hogy 'Most elhiszem, hogy kijuthatok Amerikába.' De a kételkedés visszakúszott a szívembe... (a dátumra csak azért emlékszek ilyen pontosan, mert egy nagy koncert után boldog-kimerült-feltöltődött állapotban az élet nagy dolgain elmélkedtünk és megállapítottuk, hogy Isten számára nem létezik lehetetlen :))

Augusztus 19-én repülőre ülök. Ha Isten akarja és élek :) Két hétre elrepülök messzi tájra, amit most az áldások földjének látok. Nem azért, mert Amerika, nem azért, mert más kultúra, hanem egyszerűen csak azért, mert két olyan emberrel lehetek, akik jóban-rosszban velem vannak, akik mellett önmagam vagyok és hosszú évek óta először PIHENNI fogok. Kikapcsolok teljesen és elveszem mindazt az áldást, ami el van készítve már most arra a két hétre. 

Az izgatottságot nem tudom kifejezni szavakkal. Folyamatosan jár az agyam -ahogy Budapest utcáin sétálok, azon álmodozok, hogy milyen érzés lesz St. Louis járdáit koptatni, hova megyünk majd, mit eszünk, mit csinálunk, és a listát sorolhatnám napestig.

Isten meglep. A meglepetéseire pedig csak egy kérdés szakad fel belőlem: Hogy szerethetsz engem ennyire?

Szóval. Kalandra fel ismét! St. Louis készülj rám, én is készülök Rád! :)

A J-lista 1. - avagy A három testőr és D'Artagnan :)

Valami van a J betűben, ha a zeneipart nézem. Úton-útfélen találkozok előadókkal, akiknek J-vel kezdődik a neve és előbb vagy utóbb beleszeretek a zenéjükbe, a hangjukba, vagy csak egyetlen dalba.

Ezek az emberek tehetségesek és mindegyikük által kaptam valamit...

Szóval íme ők, a J-k :)

1. Josh Groban

Aki ismer, egy pillanatra sem lepődik meg azon, hogy ő az első a listámon. Josh Groban hangja akkor ütött először szíven (és fülön), amikor a Trója c. filmet néztem moziban. Ugyanis ő énekelte a film betétdalát, én pedig addig nem voltam hajlandó kijönni a moziteremből, amíg véget nem ért a dal (már csak ketten voltunk bent, a takarítók ott álltak mellettünk, hogy dolgoznának, de nekem földbe gyökerezett a lábam). Azt gondoltam, egy ötvenéves szakállas férfi énekel gyönyörű, telt, bársonyos hangon - nagy volt a meglepetés, amikor megláttam magát az előadót. Josh egyidős velem és amellett, hogy a hangja gyönyörű, eszméletlenül vicces fickó. Komolyan gondolom, hogy Isten ajándéka az, hogy eddig kétszer láthattam élőben. Isten őt nagyon erőteljesen használta az életemben, mert nemcsak a füleimhez szólnak a dalai, hanem a lelkemben is megpendítik a húrokat. Emellett pedig egyik legjobb barátnőmet neki köszönhetem, hiszen az ő zenéje volt az első kapocs közöttünk :)

Most íme egy dal tőle, ami talán az eddigi legnagyobb hatással volt rám:

2. John Mayer
Fent említett barátnőm kb. három éve mondogatta, hogy mennyire jó és hogy milyen hihetetlenül jó zenét játszik, stb. stb. Valahogy nem volt hangulatom hozzá. Aztán (hála az Internetnek) facebookon egyik ismerősöm feltett egy dalt tőle, én pedig úgy gondoltam, hogy megnézem már, ki ez az ember.
John Mayer kitűnő gitáros, énekesnek nem a legjobb, viszont egyedi hangja és stílusa van, a dalai pedig..... hát nem hazudok, szerintem két hétig mást sem hallgattam, csak őt. :)
Azóta is felcsendül tőle minden nap egy-egy dal és én nem tudom megunni.

Például ezt sem:

3. Jamie Cullum
...évekbe telt, mire ráéreztem a zenéjére és ő sem régóta szerepel a listámon. Talán mindenki ismeri a világhírű Everlasting Love c. dalt, amit két-három évvel ezelőtt Jamie feldolgozott. Nagyon különleges hangja van, érdekes feldolgozás lett, de nem szerettem. De egy hazafelé tartó úton mégis megtalált. Mondták nekem többen, hogy mennyire tetszene nekem a zenéje és a szövegei, és akik ezt mondták, azoknak igazuk lett.
Jamie Cullum szerintem egy kissé őrült, de jól áll neki, emellett pedig a dalai 'okos' dalok... ez alatt azt értem, hogy nemcsak egy hangulatot, vagy érzést adnak, hanem az agyamat is megdolgoztatják.

Az egyik kedvenc dalom tőle a Twenty-something, konkrétan végignevettem az egészet - hihetetlenül szeretem ezt a zeneiséget, a szöveg pedig egyszerűen zseniális!

+1. Jason Mraz
Jason Mraz-t általában mindenki az I'm Yours c. dal miatt ismeri, amitől én szinte kifutok a világból. Nem értem, miért azt kapták fel a rádiók, amikor sokkal-sokkal jobb dalai vannak, akár a régebbi, akár az újabb albumokról.
Ő nekem egy életérzést hoz - funky-s, táncraperdülős életérzést és az alábbi dal két sora hűen kifejezi az én szívemet is: When I'm calm I feel good and when I feel good I sing and the joy it brings makes me feel good... :)

Folyt. köv. a keresztény szekcióval :)

Tatabányai jelentés :)

Az elmúlt pár hétben azért nem írtam Tatabányáról, mert nehéz szavakba öntenem azt, ami történik, amit érzek, amit gondolok.

Szorítkozhatok pusztán a tényekre, de akkor nem lenne benne a szívem a beszámolóban. Ha viszont benne van a szívem, félő, hogy túl személyes leszek...

Most mégis teszek egy kísérletet.

Aki nem tudja, annak írom, hogy Németh Jani pásztor a budapesti gyülekezetben fog szolgálni júniustól, a tatabányai Golgota pásztora pedig júniustól (azaz május 29-től :)) Matt Edwards lesz. 

Jani miatt sírok, mert kivételes embernek ismertem meg őt, rengeteget tanultam tőle ebben az öt hónapban és változatlanul fenntartom, hogy ő a kedvenc magyar tanítóm. :)

Matt miatt pedig sikítok az örömtől, hiszen olyan szíve van Isten és az emberek felé, amiből én magam is sokat merítek. Isten jól tudta, mit csinál, amikor ezt az egész váltást elkezdte kimunkálni Jani szívében, Matt szívében, a gyülekezet életében.

Gondolom, érzékelhető a kettősség, ami bennem van.

Úgy fogalmaztam meg magamnak a mostani állapotot, mint egy kutya helyzetét.

Egyrészt olyan, mintha ott állnék kutyaként egy olyan terület szélén, amire eddig még  eb nem tette a lábát. Rengeteg újdonság van, érzem az illatokat, az ösztöneim húznának előre, de a gazda pórázon tart. Én meg csak futni akarok és be akarom venni, meg akarom hódítani azt a részt, ami ott fekszik előttem. De még nem jött el az idő. Ficánkolok, próbálom legalább az első tappancsomat kinyújtani, de nem lehet. Ettől feszülök.

Másrészt kényelmes kutya vagyok. Aki szereti a megszokott helyét, inkább befészkelné magát a kis kosarába (mert tacskó vagyok :D) és örülne, ha a dolgok a szokásos medrükben haladnának tovább. Inkább ne menjünk sehova, mindenki maradjon a helyén és minden maradjon a régiben...

Szóval izgalom és egy kis félsz, futás és fékezés egyszerre van bennem. 

Amit biztosan tudok, az az, hogy ez a gyülekezet Istenhez tartozik, jó irányban haladunk.

A változás elengedhetetlen.

Belegondolok abba, amikor elkezdtem Tatabányára járni januárban. Féltem a változástól, folyamatosan azt kérdeztem magamtól, hogy 'Nem jobb a megszokott? Kinek kell az izgalom?' De nagyon hamar rájöttem, hogy a változás áldást hoz. Igen, ijesztő. De ez nem jelenti azt, hogy rossz!!!! Sőt!

Amikor Tatabányán vagyok, hirtelen minden a helyére kerül. Isten kihívások elé állít, folyamatosan dolgozik a szívemben és egy dolgot mond megállás nélkül - hogy csak Ő számít. Csak Hozzá kell ragaszkodnom, Rá kell figyelnem. 

Ez az én részem ebben. Ezt kell odaadnom, a többit pedig Ő végzi el.
Egyébként pedig, ez most sem rólam, hanem Róla szól! :)

Kérlek imádkozzatok értünk...

Ps.: "Érdekes", hogy júliustól új helyre is kell költöznünk, így fizikailag is érezni fogjuk, hogy új időszak kezdődik.:)

3 in 1

Remélem, senki nem gondolja azt, hogy az utóbbi időben nem főztem-sütöttem :) Általában a szombatjaimat a konyhapult és a mosogató között töltöm (és visszasírom azokat az időket, amikor volt mosogatógépem :)) - keverek-kavarok, súrolok, öblítek.... és ez így megy körbe-körbe :)

A mai bejegyzésben három ételt kínálok - az első lehet előétel, vagy partykaja, a második lehet főétel (akár ebéd, akár vacsora), a harmadik pedig ismét egy egészséges desszert.

Nem is habozok, belekezdek.

1. Guacomole avagy avokádó krém

Azt hiszem, kb. 6 éve próbálkozom a guacomole elkészítésével. Találtam már receptet, de valahogy eddig még nem sikerült eltalálnom az arányokat, meg bevallom hősiesen, fogalmam sem volt, milyen az ideális avokádó :)

Őszintén hálás vagyok a technika vívmányaiért, a google-ért és azért, hogy jobbnál jobb receptek között keresgélhet az ember! Így akadtam rá arra a receptre, amit végül saját ízlésemre formáltam.

Hozzávalók:

- 1 puha avokádó

- 1 paradicsom

- 1 gerezd fokhagyma

- 1/4 lilahagyma

- citrom vagy lime

- tejföl

- só, bors

Az avokádót meghámozom, félbevágom, kiveszem a magját, majd a fokhagymával együtt krémesre összepépesítem az elmaradhatatlan csodagépemben, megsózom, megborsozom. A paradicsomot félbevágom, kimagozom (ez a számban szokott landolni) és kockákra vágom. A lilahagymát is felkockázom. Ezt hozzákeverem az avokádókrémhez, egy negyed citrom levét belecsorgatok, megkóstolom és ha úgy érzem, akkor rakok bele még egy kanál tejfölt.

Ha valaki nem azonnal eszi meg, akkor javaslom, hogy az avokádó magját tegye rá a krémre, az valamiért gátolja a barnulást. (nekem egyszer bevált, egyszer nem...)

Az avokádókrémben az a jó, hogy lehet bele chipset (szigorúan tortilla chipset) vagy zöldségeket (uborka, paprika, karalábé, újhagyma, sárgarépa, stb.) mártogatni, vagy lehet pl. tortilla mellé enni (én veszek készen tortilla lapokat, palacsintasütőben pici olajat rakok, rá a tortillalap, arra rászórok reszelt sajtot, kicsit hagyom, hogy a sajt megolvadjon, majd rárakom a másik tortillalapot, az egészet megfordítom, kicsit megpirítom és tádáááám kész is a vacsora :)) Nekem ez a kedvenc mártogatósom! :)

2. Brokkoli saláta

Nem szép dolog más tollával ékeskedni, így egy percig sem állítom, hogy ezt a finomságot én találtam ki.

Amikor Tatabányán a húsvéti alkalom volt, Melinda örvendeztetett meg bennünket a brokkoli salátával és akkor le is csaptam rá. 

Itt a tavasz, vágyok a friss (zöld) ízekre, ez az étel pedig javából friss, mégis laktató! És pofonegyszerű elkészíteni.

Kell hozzá egy fej brokkoli, szalonna, mazsola, szotyi, lilahagyma, majonéz, cukor, almaecet.

A brokkolit fel kell vágni (természetesen tisztítás-megpucolás után), és hozzá kell rakni a kockára vágott szalonnát (lehet bacon, én sima jó húsos házi szalonnát használtam), felkockázott lilahagymát, kb. egy maroknyi mazsolát és egy maroknyi szotyit. Külön tálba ki kell keverni a majonézt 10 dkg cukorral és két evőkanálnyi almaecettel (szerintem kb. egy kis tubusnyi majonéz kell, de ha flakonossal dolgoztok, akkor szemmel fel kell mérni, hogy mennyi lesz elég). A mártást hozzákeverem a brokkolis-szalonnás-mazsolás-szotyis-hagymás egyveleghez, majd berakom a hűtőbe pár órára, hogy összeérjenek az ízek. 

Szerintem látványra is lenyűgöző, az ízvilág pedig hmmmmmmm.... hát ilyen. Ki kell próbálni ;)

 

3. Banános-kókuszos energiagolyók

Azt hiszem, ez az egyik legbizarrabb desszert, amit eddigi életem során készítettem, viszont a végeredmény elég meggyőző lett.

Ennek a finomságnak az az előnye, hogy nincs benne sem liszt, sem cukor, viszont tele van aszalt gyümölcsökkel, dióval, mandulával, szóval kvázi egészségesnek mondható :)

Ami kell hozzá:

- 3 érett banán

- 15 dkg mandula vagy dió (én vegyesen készítettem)

- 15 dkg kókuszreszelék

- 10 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, aszalt meggy, vörösáfonya)

- 2 g cukrozatlan kakaó

- méz az esetleges édesítéshez

- kakaó a "hempergetéshez"

A banánt villával pépesítettem, majd beledolgoztam a kakaót és az előzőleg összeőrölt mandulát vagy/és diót. Ehhez öntöttem a kókuszreszeléket, az aszalt gyümölcsöket. Az én ízlésemnek ez így kicsit savanyú volt az aszalt gyümölcsök miatt, ezért mézzel édesítettem. Mivel az egyveleg nekem egyáltalán nem lett formázható, így az állagát 'szilárdítottam' egy kis zabkorpával. Talán érdemes a masszát 15-20 percre betenni a hűtőbe, hogy könnyen lehessen belőle golyókat formázni (nekem ez most elmaradt, így kicsit harcoltunk egymással, de jelentem, én kerültem ki győztesen :))

Szóval nekem ebből 16 db golyó jött ki, amiket szépen egyenként cukrozatlan kakaóporba belehempergettem.

Az eredmény egy olyan desszert lett, ami könnyű, de mégis édes. Tömény, de nem terheli meg a gyomrot.

Nem csalás, nem ámítás, a képen nem fasírtok, hanem banános-kókuszos energiagolyók láthatók! :)