A J-lista 2. - a kedvenc keresztény J-k :)

Sokat gondolkodtam, ki legyen az első ezen a listán, de a sorrend itt igazán nem lényeges...

Amit a J-lista 1. c. bejegyzésemben írtam, az itt is igaz. Ezek az előadók valami pluszt hoztak az életembe, általuk megtanultam valamit - Istenről, magamról, az emberekről, kapcsolatokról.

Kezdem azzal az emberrel, akinek a dalai életem eddigi legsötétebb időszakában segítettek - ezekkel a dalokkal kiabáltam ki magamból a fájdalmat, a csalódottságot, a keserűséget, az összes dühömet... Ő nem más, mint:

1. Jeremy Camp

Először a Walk by Faith (Hitben járok) c. dalát hallottam, amit akkor írt, amikor már tudta, hogy a felesége halálos beteg és el fogja veszíteni (4 hónapig voltak házasok... :(). Jeremy a dalaiban nagyon őszinte - ki meri énekelni a kérdéseket, a kétségeket, de a végén mindig csak oda ér vissza, hogy Isten jó és szeret. Az elmúlt két év során többször az ő dalai vittek vissza engem is erre a helyre.

(Megjegyzés: Jeremy Camp azóta újra megnősült, van két kislánya és továbbra is írja a jobbnál-jobb dalokat. Szóval több szinten átélte Isten hűségét, jóságát és szeretetét. Ahogy mindannyian... Ja, és nem mellesleg édesapja Calvary Chapel (Golgota) pásztor :))

Most jöjjön egy dal, amik a legsötétebb pillanatokban enyhülést hoztak. Készüljetek fel, zúzós :D

2. Jody McBrayer

Ha valaki megkérdezné tőlem, kit tartok a legjobb keresztény énekesnek, tuti, Jody McBrayer nevét mondom. Őt az Avalon tagjaként ismertem meg, a hangja kb. az első pillanattól fogva lenyűgözött, főleg, hogy jó ideig bizonyos daloknál azt hittem, nő énekel, pedig Jody határozottan nem nő :) Olyan hangi kvalitásai vannak, amit szerintem kevesen mondhatnak a magukénak, másrészt pedig az egész lényéből árad valami, amit én úgy hívok: a megtörtség ereje.

Sajnos szívbetegsége miatt vissza kellett vonulnia, nekem hiányzik ez a hang...

De íme egy dal, ami úgy érzem, a hangját és a szívét is hűen megmutatja:

3. Jimmy Needham

Ő egy új szín a zenei palettámon, egyik barátomnak én jutottam eszébe, amikor meghallotta. Míg az előző két J-ben a megtörtséget, a szenvedélyt szeretem, Jimmy Needham-ben pont a könnyedség fogott meg. Miközben hallgatom a dalait, azon szoktam gondolkozni, hogy mennyire jó, hogy Istenről nemcsak egy fajta stílusban lehet énekelni. Nála elfér minden - pop, funky, rock, rap, jazz, latin, stb.

A fejhangjait pedig baromira irigylem :D

+1.

A ráadás természetesen itt sem maradhat el.

De kivételesen most nem egy J nevű énekes, hanem egy J nevű együttes legyen a pluszegy.

Ők pedig nem más, mint az agyagedény fiúk, vagyis a Jars of Clay.

Tavaly ősszel az a megtiszteltetés ért, hogy kedves barátommal, Dobner Illéssel a budapesti koncertjükön az előzenekar lehettünk, eddigi életem egyik nagy élménye lett ez. Addig is szerettem a zenéjüket, ott viszont megláthattam, hogy kik vannak a zene mögött. Kedves, szerény, őszinte emberek, akik egy pillanatra sem játszották meg magukat. 

A koncert életem egyik legjobb koncertélménye volt...

Ez a dal pedig megváltoztatta az életemet...

Enjoy!