B - mint Building 429, Ben Rector, Burlap to Cashmere, Bruno Mars, Ben Barnes

Íme, következzenek a B betűs zenei kincseim.

BUILDING 429 - Where I belong

Ez a dal az utóbbi időben a himnuszom lett. Elmondja, amit sokszor én is érzek - hogy időnként kívülállóként figyelek mindent és válaszokat keresek, amiket ezen a Földön nem fogok megtalálni... Mert nem ide tartozok...

BEN RECTOR - The Beat

Amikor az amerikai utazásra készültem, jó kis zenéket szerettem volna összegyűjteni. A NoiseTrade honlapon (ingyenesen lehet letölteni albumokat - legálisan) találtam rá Ben Rectorra, belehallgattam az első dalba a cd-n és tudtam, hogy együtt fogunk utazni. Nem bántam meg, hogy magammal vittem, mert ettől a daltól mindig kedvem támad táncra perdülni :)

BURLAP TO CASHMERE - Eileen's Song

Komoly fejtörést okozott, melyik dalt linkeljem be tőlük. Legszívesebben mindkét albumukat elejétől végéig posztolnám.

De egyet kellett választanom és azért az Eileen's Songra esett a választásom, mert amikor először hallottam az első albumát ennek a tehetséges, egyedi, őrült bandának, akkor ezzel a dallal rezdültem együtt. Pont egy visszafogottabb szerzemény, ha van időtök, hallgassatok bele más dalaikba (Basic Instructions, Anybody Out There, Orchestrated Love Song, Closer To The Edge, stb.), nem fogjátok megbánni! :)

BRUNO MARS - Grenade

Nem vagyok (és nem is leszek) Bruno Mars rajongó, tény, hogy nagyon tehetséges a fiú, csak a dalszövegeivel nem tudok azonosulni. A Grenade c. slágert nem az eredeti verzióban hallottam először, hanem az alább láthatóban-hallhatóban és konkrétan leesett az állam. A harmóniáktól, Bruno Mars hangjától (ahogy sííííííííír), a vokalistáktól, az egész felállástól. Szerintem hibátlan.

BEN BARNES

Ő a kakukktojás itt :) Miért? Mert Ben Barnes-t elsősorban színészként ismerik, bár több interjúban felemlegetik, hogy valamelyik Eurovíziós Dalfesztiválra Anglia egy fiúcsapatot akart delegálni, amiben ő is énekelt (nem kerültek be). Ben Barnes-t ismerhetjük Caspian hercegként a Narnia 2-3. részéből, Dorian Grayként a Dorian Gray arcképéből, én örülök, hogy láthattam már különféle filmekben, ahol nemcsak a (véleményem szerint) tökéletes arcvonásaira volt szükség, hanem a színészi képességeire is. Nézzétek el, elfogult vagyok :) Csak reménykedek, hogy a szíve inkább olyan, mint Caspian hercegé és nem mint Dorian Gray-é... 

Szóval először az Easy Virtue című filmben hallottam őt dalra fakadni - lágy, swinges dallamokat énekelt, aztán a Killing Bono című őrült angol-ír komédiában rockot nyomott. Nem is hittem el, hogy az ő száján jön ki az a hang. Pedig de.

És hogy melyik áll neki jobban? Mai napig nem tudom eldönteni...

Évforduló

Hihetetlen számomra, hogy eltelt egy teljes év azóta, amióta először tettem be a lábam a Tatabányai Gyülekezet ajtaján. Olyan, mintha pár hete történt volna, hogy fontolgattam az ötletet - esetleg kilátogatok.

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, ami sokmindent megváltoztatott az életemben.

Emlékszem Zsuzsa mamára, aki már akkor is - ismeretlenül - nagy öleléssel fogadott, emlékszem a hajléktalanokra, akik kíváncsian és szeretetre éhezve jöttek szépen sorban a nekik rendezett alkalomra. Nem tudom elfelejteni Jani szavait hozzájuk vagy azt, ahogy láttam, Matt milyen szeretettel fordul az emberek felé. Richyvel a divatról és a lelki ajándékokról beszélgettünk, Melinda pedig a közös ebéd után odajött hozzám és megkérdezte, hogy éreztem magam.

Valószínűleg csak annyit mondtam, hogy nagyon jól, mert képtelen voltam szavakba foglalni, amit éreztem.

Hogy hazaértem. 

A vonaton hazafelé pityeregtem, mert a szeretet olyan átütően fogott körbe, hogy csak könnycseppek formájában tudtam az örömömnek és a vágyódásomnak néma hangot adni. 

Tudtam, hogy oda tartozok. 

Isten egy izgalmas és csodás utazásra hívott akkor. Egy év alatt rengeteg dolog történt. Változások a gyüli életében - pásztorváltás, két hét múlva költözünk (juhhúúú) - és változások az én életemben is. 

De Tatabánya maradt. És maradni is fog, amíg Isten nem hív el máshova.

A mai délelőtt hálától és örömtől teli szívvel csendesen ünnepeltem. 

Isten útjai kiszámíthatatlanok, soha nem gondoltam volna azt, hogy én egy vidéki kis családias gyülekezetbe fogok járni. De én csak megyek, amerre vezet. Vasárnaponként továbbra is Tatabánya felé.... :)