Zsoltár.
Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár;
szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem,
mert te vagy az én szabadító Istenem,
mindennap várlak téged.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg;
kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam,
a te jóvoltodért, Uram!
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, a melyet válasszon.
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Szemeim mindig az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
