Nagyon sok pótolnivalóm van, bár csak két hétvégéről nem számoltam be, mivel egy hosszú hétvégét szülőföldemen, szép hazámban töltöttem.
Olyan sokminden történt, mégis keresnem kell a szavakat, mert egy kicsit összefolynak az események.
Ami a lényeg. Tatabányán zajlik az élet :)
Az a tapasztalatom, hogy benne vagyunk a változásban - mivel a változás nem egyik pillanatról a másikra zajlik le. Egy folyamaton megyünk keresztül, de az a jó, hogy MEGYÜNK. Nem ülünk ölbe tett kézzel és várunk, hogy majd csak lesz valami, hanem megyünk előre, tesszük, amit eddig tettünk. Összejövünk, hogy Istent imádjuk és hogy hallgassuk az Ő Igéjét.
Ami számomra a legfájdalmasabb ebben a változásban, az az, hogy amikor egy pásztor átadja a vezetést egy másik pásztornak, emberek eltűnnek. Ettől nekem megszakad a szívem. Láttam ezt már a pesti gyülekezetben, de itt most nekem szembetűnőbb. DE. Jönnek új emberek, ezért pedig nagyon hálás vagyok. Minden héten van új arc és ma, amikor az új emberek arcát néztem, az jutott eszembe, hogy remélem, ők is azt érzik, amit én éreztem, amikor először léptem be a tatabányai Golgotába. Hogy hazaértek. Remélem, ahogy mennek hazafelé, az ő szívükben is az a megfoghatatlan öröm van, ami miatt én végigbőgtem az első Tatabányáról Budapestre vezető utamat...
De ez Isten kezében van, Ő tudja, hogy kit akar ott látni, mindenesetre izgalmas dolog, ahogy Ő munkálkodik... :)
Köszönöm, hogy imádkoztatok a gyülekezetért, az új helyért! A dolog meglepő fordulatot vett - mármint engem meglepett. Szóval úgy volt, hogy a jelenlegi helyünkről menni kell, mert bezárják. De nem zárják be, maradhatunk! Az új hely szükséges és hiszem, hogy már készül is, hogy birtokba vegyük, csak még egy kis időt kell itt töltenünk. :)
Ez most ilyen gyors beszámoló lett, de úgy érzem, a lényeg benne van.
Kérlek, imádkozzatok továbbra értünk. Mattért, a vezetőkért, a szolgálókért, értem :) Még mindig vannak komplexusaim és félelmeim, amiket le kell győznöm, de abban most is 100%-osan biztos vagyok, hogy ott a helyem!
