Isten tenyerén....

Múlt vasárnap Matt azt mondta, egy hét múlva minden ugyanolyan és mégis minden más lesz.

Hát ebből a minden más lesz rész lett igaz - legalábbis nekem. 

Az egész reggel kezdődött, amikor a Déli pályaudvaron szembesültem azzal, hogy a vonatomat törölték (csak szombat-vasárnapra)... Itt már tudtam, hogy semmi nem lesz ugyanolyan.

Nem tudom, ki hogy reagál a váratlan helyzetekre, én általában elkezdek pánikolni - kívülről ebből nem látszik sok, viszont belül teljesen kétségbe esek. 

Felhívtam Matt-et, hogy tud-e segíteni, hogy tudok kimenni, ő pedig hihetetlenül készségesen kinézett egy vonatot, ami Kelenföldről indult. Szóval át kellett mennem Kelenföldre, ahol kettő percem volt az átszállásra. Matt mondta, hogy megpróbál fuvart szerezni, mert ez a vonat nem áll meg Alsógallán, csak Tatabányán (a gyüli onnan kicsit messzebb van). Az átszállás sikeres volt, viszont a pályafelújítási munkák miatt a vonat kb. 15 percet késett, nem voltam biztos benne, hogy hol kell leszállni, térerő nem volt, így nem is tudtam, hogy valaki jön-e elém, vagy nem. Itt már elkezdtem nevetni szívből - sírhattam is volna, de minek :) Végül egy hirtelen pillanatban a térerő is megtalált, Mattet elértem, kijött elém Edit és 9.58-kor beértünk a gyülibe. Én az ilyen reggeleket hívom kalandos reggeleknek :)

A gyüliben a hangulat nem változott, talán csak annyira, hogy kicsit még keressük a helyünket ebben az új helyzetben. Pedig egyébként tényleg minden ugyanaz. Matt nem lett másmilyen attól, hogy pásztor, a szíve ugyanolyan és ezt annyira jó látni. Mégis mintha máshogy akarnánk Hozzá viszonyulni. Ezt nem tudom hűen visszaadni, de talán egy példa, hogy azt éreztem, hogy eddig mindig világos volt, ha Matt vicceset mondott. Most is világos volt, mégis azt éreztem, hogy az emberek nem biztosak benne, hogy nevethetnek-e. Mi mondjuk nem fogtuk vissza magunkat Fruzsival és Pyrkával ;) 

Jakab levelét kezdtük el, ami a Bibliában számomra talán a legtöbb kényelmetlenséget okozó könyv. Világos, gyakorlati felszólítások vannak benne, amitől az ember kicsit feszeng, mert tudja, hogy az a helyes, de gyakorlatba ültetni - hát az már más kérdés. Ilyen pl. a nyelv bűneiről szóló rész, ami engem újra és újra kihívások elé állít. Szóval ahogy Isten eddig megpiszkálta a szívemet Tatabányán a tanítások által, úgy fogja ezt ezután is folytatni. 

Az istentisztelet utáni időt az Edwards rezidencián töltöttem többedmagammal. Szeretem ezeket az időket - eszünk, beszélgetünk, lazulunk. Annyira jó látni ráadásul ezt a családot, igazi példák számomra - egyen-egyenként, házaspárként, szülőként. Úgy érzem, nagyon sokat tanulok már csak azáltal is, hogy ott vagyok egy ebédnél és látom a kapcsolatokat a családban.

Miután letelt a szieszta, elindultunk Pestre Vasárnap Estére, ahol ez alkalommal Jani tanított, mi dicsőítettünk. Reunited érzés volt :) 

Az egész nappal kapcsolatban csak annyit írnék, hogy tényleg megéltem, hogy Isten a tenyerén hordoz. Este úgy fogalmaztam meg, hogy fürödtem a szeretetben. Talán másnak egyértelmű, hogy kimennek érte a vonathoz. Nekem nem volt az és őszintén meghatott, hogy odafigyeltek rám. És ez nem emberi szeretet, hanem ezek a látszólag apró dolgok nekem tegnap (és ma is) mind Isten szeretetét mutatták meg.

 

Amikor a barátaimra gondolok, általában azt kérdezem, hogy mivel érdemeltem ki ezeknek a nagyszerű, különleges embereknek a szeretetét és barátságát? Tegnap ugyanezt kérdeztem. Fruzsi, Pyrka, Melinda, Matt, Richy, Jani mind a szívemhez közel álló emberek lettek, akiktől tanulok és akik megáldanak...

 

Nagyon-nagyon hálás vagyok.