Honnan tudjuk, hogy itt az idő?
Ha kapuk (ajtók, ablakok) bezáródnak, az annak a jele, hogy valamit abba kell hagynunk, vagy annak a jele, hogy tovább kell küzdenünk és várnunk kell az ajtónyitásra?
Sokszor találkoztam azzal, hogy úgy tűnt, egyértelmű az irány, megnyíltak az ajtók, nem volt kérdés a szívemben sem. Amikor pedig már kész voltam, hogy átlépjem a küszöböt, az ajtó orroncsapott és én ott álltam, nem tudva, hogy most akkor kezdjek el kopogni vagy forduljak sarkon.
Van az életemben egy terület, amivel kapcsolatban folyamatosan tapasztalom az ajtónyitást és -csapkodást.
Ez az éneklés.
Mióta az eszemet tudom, azóta érzem, hogy énekelnem kell. Az elmúlt évek során rengeteg lehetőséget kaptam, mindegyikért szívemből hálás vagyok. Mégis feszít belülről, hogy valami többet szeretnék. Többet énekelni, többet foglalkozni a zenével, a hangommal.
De vajon most van itt az idő? Mert az ajtók bezárulnak, szépen sorjában, egyik a másik után.
Mindennek megvan az ideje... Akkor most a befejezésnek van az ideje?
No para, nem hagyom abba az éneklést. Éneklek Tatabányán (ami ma is túláradó örömmel töltött el), éneklek a pesti Golgotában kéthetente szerdán és ami lehetőség jön, azzal élek. De talán az álmaimat kicsit félre kell raknom... Talán most ennek van az ideje...
Ez azért is jutott eszembe, mert van egy zenekar, akik egyedülálló zenét játszanak. Úgy hívják őket, hogy Burlap To Cashmere. Én 10 évvel ezelőtt találkoztam a zenéjükkel. Folk, latin, rock, tele tűzzel és szenvedéllyel. Feloszlottak. Az okokat nem tudom, meg igazából nem is lényeges. 10 év után július 19-én új albummal térnek vissza. Amiket kritikákat eddig olvastam, az album zseniális. Alig várom, hogy halljam.
De elgondolkodtam. 10 év. 10 év kellett, hogy ezek a fiúk valamit megtaláljanak, ami újra elindította őket a közös zenélés útján. Tudták, hogy abba kell hagyni és nem hoztak rossz döntést. Most pedig tudták, hogy itt az idő az újrakezdéshez.
Szóval mindennek megvan az ideje - a befejezésnek és az újrakezdésnek is...
Ez nagyon szép... és mindenkire vonatkozik. Mindannyiunk életében vannak küszöbök, ajtók és súlyos zárak is. Aztán váratlanul semmivé foszlik egy vaskapu, és ott állunk a Kánaánban.
VálaszTörlésLehet, hogy az álmok nem férnek meg egymás mellett... lehet, hogy az egyik álmodat kicsit háttérbe kell szorítanod ahhoz, hogy egy másik, nem kevésbé fontos álom teret kapjon. *ölel*
Mindenesetre az éneklés az maradjon is, csak talán ne olyan intenzíven, mint eddig. Hogy másra (érted!!!!) is jusson energiád. Nem bután intézik ezt odafönt. ;)
Akkor ez most azt jelenti, hogy azért záródnak be az ajtók, hogy kinyíljanak az ablakok? :D Érted mire gondolok... :P We shall see anyway...
VálaszTörlésHát, az én olvasatomban igen. ;)
VálaszTörlésYes, we shall see!!!