A Bibliában már nagyon hamar megjelenik az emlékoszlopok szerepe. Azért emelték őket, hogy emlékeztetők legyenek - annak, aki emelte és a következő nemzedéknek is.
Nos, én azt tudom, hogy nekem szükségem van emlékeztetőre.
Olvastam egy blogbejegyzést, ami inspirációt adott.
Szerintem nagyon fontos az, hogy nap mint nap megálljunk és végiggondoljuk, mi is történt aznap - bennünk, körülöttünk, általunk. Sajnos én szeretek átrohanni a napokon. Megélem, amit megélek, nap végén pedig beesek az ágyba - sem erőm, sem akaratom nincs, hogy gondolkodjak. De rá kellett jönnöm, kihagyok egy fontos lépést - a feldolgozást.
Így elhatároztam magam.
Minden este arra szánok 5-10 percet, hogy sorra vegyem, miért vagyok hálás és mik azok a dolgok, amikben hibáztam, amikben változnom kell.
Próbálok nem elszállt, megfoghatatlan gondolatokat megfogalmazni, hanem amennyire csak lehet, gyakorlatias lenni.
Tegnap például azért voltam hálás, mert reggel észrevettem, hogy eltűnt a személyi igazolványom. Biztos ismeritek az érzést, amikor végigfut rajtatok a sokk, egy másodperc alatt sorra vettem én is, hogy hol jártam, hol eshetett ki, hol hagyhattam el. Telefonáltam mindenhová, sehol nem találták meg. Csak azért tudtam imádkozni, hogy Isten juttassa eszembe, hová tettem. (éreztem, hogy én vagyok a ludas....) Egész nap nem sikerült előre jutnom ebben és már aggódni is elkezdtem. Főleg, hogy 2 hónapja igényeltem új személyit....
Megkértem egyik barátnőmet, hogy imádkozzon ezért, mert itt már tényleg csak Isten tud valamit tenni, én a határaimhoz értem.
Kiléptem az irodából este és a semmiből előugrott egy kép, hogy hol használtam utoljára az igazolványom. Felszabadulva és megnyugodva folytattam a napomat. Ezért voltam hálás - ezért is.
A hibáknál ugyanilyen gyakorlatiasnak kell lennem, úgy érzem - pl. lustaság a munkában. Ismerős? :)
Én szeretnék változni, formálódni, továbbhaladni.
Kell ehhez egy nagyfokú őszinteség, magam felé és Isten felé is. De hiszem azt, hogy az őszinteséget áldás kíséri...
Én az utóbbi két évben "évértékelőt" írok magamnak a blogomon. Amikor úgy érzem, haszontalan évem volt, ezek a blogbejegyzések nagyon hasznosak tudnak lenni, emlékeztetnek a szépre, jóra... De így persze van, amire nem emlékszem, egy év távlatából.
VálaszTörlésJó ötlet ez az esténkénti napértékelő... én sem szoktam megtenni de lehet hogy nem ártana. Tudatosabb élethez vezetne, annyi szent.
Ezt is köszönöm! :)
Évértékelés nálam is szokott lenni, csak annyi mindent elfelejtek!!!! Jót is meg rosszat is...
VálaszTörlésTegnap este szembesültem vele, hogy elbíztam magam, amikor azt gondoltam, hogy én őszinte vagyok magammal... A "hibák" vagy "elmaradások" részlegnél nem jutottak eszembe a dolgok. Azaz inkább nem mertem leírni őket konkrétan.
Szóval elsősorban magamnak szónokolok itt, hogy a változás, fejlődés időnként olyan lépéseket hordoznak magukban, amik igenis kényelmetlenséget okoznak...
De haladunk előre, ez a lényeg, nem? :)