Az lett volna az igazi, ha tegnap este ragadok billentyűzetet, hogy leírjam a vasárnapi élményeimet, de mikor hazaértem, olyan fáradt voltam, hogy csak a fogmosásra és az ágyba borulásra volt erőm.
Szeretek akkor írni, amikor még az emlék nem is igazán emlék - még frissen él bennem, érzem az illatokat, ízeket, nem kell gondolkodnom a 'hogyisvolt'-on. De a testem ilyen szempontból tegnap cserbenhagyott.
A vasárnap reggelt egy kellemes szombat előzte meg. Pihentem, lazítottam, főztem, sütöttem (a Csokis sütit kókuszreszelék hozzáadásával), olvastam, elmélkedtem, Bibliát olvastam. Igazi feltöltődős nap volt. Vasárnap reggelre sikerült kialudni magamat, így a reggel is nyugodtan kezdődött.
Még mindig izgalommal készülök Tatabányára. Nem félelemmel vegyes izgalommal, hanem izgalommal. Természetes, hogy megyek, de amikor már kezdem magától értetődőnek venni ezt, akkor emlékeztetem magam, hogy hogy kerültem oda - hogyan vezetett Isten egy városba, amihez semmiféle kötődésem nem volt. Most pedig ott van számomra egy kis családias közösség, ami igazán olyan, mint egy család.
El kell, hogy mondjam, a Golgotában azt szeretem, hogy tiszta és egyenes a tanítás.
Matt a lelki harcról tanított a Jakab 4 alapján. Az elmúlt hét után ez a tanítás nekem egy pecsét volt. Amikre Isten az Esemény kapcsán elvezetett, azokra megerősítést kaptam.
Nagyon szeretem, hogy Matt is olyan típusú tanító, aki nem az érzelmekre akar hatni, hanem lényegre törő, egyenes és őszinte (emellett meg vicces is :D). Ha van egy órátok, szerintem hallgassátok meg a tanítást a gyüli honlapján (http://goltotatbtemp.blogspot.com/p/mp3-tanitasok.html - majd csak jövő héten kerül fel), nekem nagyon sokat adott és nemcsak azért, mert az utóbbi napokban jobban a tudatára ébredtem a lelki harcnak.
A tanítás után végre tudtam olyan emberekkel beszélgetni, akikkel eddig nem sikerült és ez is annyira jó volt! (bár az nagyon fura, hogy vannak olyanok, akikkel már csak szeptemberben fogok újra találkozni....) Az én szívemet mindig megörvendezteti az, hogy különböző egyéniségek vagyunk, de van bennünk valami közös. Tudunk beszélni arról, hogy Isten mit tett, mit tesz az életünkben.
Mivel Matt-el Vasárnap Estén is szolgáltunk, az Edwards rezidencián tölthettem a délutánt, ami számomra mindig ajándék. Ahogy a gyerekek egymáshoz, a szülőkhöz, a szülők a gyerekekhez és egymáshoz is viszonyulnak, mindig megáld engem. A kedvencem az volt, amikor ebédnél Matt mondta, hogy Vasárnap Estén fogjuk énekelni a He Reigns c. dalt a Newsboys-tól, Olivér és Benjamin duettben kezdték el énekelni a refrént :)
A Vasárnap Este pedig ismét különlegesen áldott volt számomra. Nemcsak zeneileg, hanem lelkileg is hatást gyakorolt rám. Kiváltság, hogy Matt-el, Illéssel, Jonival, Simával, Tomival szolgálhattam együtt és kiváltság látnom, ahogy Isten a dicsőítés alatt megnyitja az emberek szívét. Ami még nagyobb öröm, hogy nemcsak szemlélője, hanem résztvevője lehetek ennek a folyamatnak - mármint, hogy Isten az én szívemben is munkálkodik ilyenkor.
A tanítás pedig a megbocsátásról szólt. Igen, az elmúlt hét után erre az üzenetre is szükségem volt. Vannak elvarratlan szálak a szívemben.....
Most látom igazán, hogy tegnap kellett volna a beszámolót megírnom, mert ez így egy kis töredékét sem adja vissza annak, hogy milyen gazdag vasárnapom volt.
Fizikailag lefáradva, de lelkileg felfrissülve értem haza. Ismét volt miért hálát adni és ismét megláthattam, hogy bár 14 éve járok Jézussal az úton, van mit tanulnom és minden nap szükségem van a kegyelemre.
Az a jó hír, hogy minden nap kapok is kegyelmet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése