Landola-s

Eloszor is bocsanat, hogy ekezet nelkul irok, lehet, majd megtalalom az ekezetes funkciot, egyelore csak gyorsan be akartam jelentkezni.

Isten kegyelmebol St. Louisban vagyok (azaz Columbiaban, Illinoisban). Meg tegnap ketelkedtem, hogy ide fogok erni. Az utazas nagyon egyszeru es gordulekeny volt - egeszen New Yorkig... Kesessel erkeztunk, mivel akkora forgalom volt a repteren, hogy nem tudtunk beallni. A bevandorlasi reszen es a csomagellenorzesnel is csont nelkul atjutottam, kb. fel ora alatt at is ertem a megadott kapuhoz, ahonnan indult tovabb a csatlakozas. Lattam, hogy par gepre keses van kiindulva, de az enyem normal idoben indult. Aztan fel oraval kesobbre tettek. 18.45-kor kellett volna indulnia, haromszor tettek at, 20.30-as indulasnal mar kicsit feszengtem - foleg, hogy elkezdtek jaratokat torolni. Amikor mar azt gondoltam, rendezodik a helyzet, fel ora alatt ejszakai sotetseg lett es kitort a vihar. Felhivtam Katat, a tv-ben pedig megszolalt az amerikai himnusz. Na, ott rohogtem fel, hogy ilyen nincs. Es megis van. Mindenki azt mondogatta korulottem, hogy tuti, ezt a jaratot is torolni fogjak, a remeny elveszni latszodott, en pedig probaltam belenyugodni, hogy New Yorkban ejszakazok.

Akkor imadkozni kezdtem, mint meg elotte sohasem. Kertem Istent, hogy csendesitse le a vihart, parancsoljon a szelnek, az esonek, a villamoknak. Faradt es feszult voltam, faztam es hisztiztem... Es Isten meghallgatott.

21.10 korul hivtak a jaratom utasait, hogy beszallas! Gondolhatjatok, hogy szedtem a labaimat! :) 

Magyar ido szerint 7.35 korul landoltam St. Louisban. Landolas kozben neztem ki az ablakon, a felhold rammosolygott, az Esthajnalcsillag kacsintott melle, a konnyeim pedig eleredtek. Akkor tudatosult bennem, hogy en tenyleg itt vagyok...

Mivel a new york-i jaraton nem tudtam aludni, a st. louis-i repulon pedig csak kb. 1 orat, tobb mint 24 orat talpon voltam... 

Bar volt nem kivant kaland az uton, megis azt mondom, hogy nagyon jo elmeny volt. Kedves emberekkel talalkoztam, New Yorkban is mindenki normalis es kedves volt, a St. Louis-ba tarto gepen pedig a legiutaskisero tapsolt, amikor arra a kerdesre, hogy hazajovok-e azt valaszoltam, hogy nem, hanem a legjobb baratnomet latogatom meg. A repules jo lehetoseg az ismerkedesre, az embereket osszekoti valami lathatatlan fonal.

Isten pedig huseges es velem volt mindvegig.

Szoval itt vagyok es jol vagyok :)