Az elengedés művészete

Mindenki életében vannak visszatérő témák, kihívások. Leckék, amiket egész életünkben - vagy ha úgy tetszik, újra meg újra - tanulnunk kell.

Nekem az egyik ilyen 'bumeráng' az elengedés témája.

Természetemnél fogva drama queen tudok lenni, görcsölök, erőlködök az életem különböző területein. Legtöbbször ezek belső folyamatok, de attól még, hogy nem látszanak, léteznek...

Sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon miért ragaszkodok annyira dolgokhoz - megfoghatókhoz és megfoghatatlanokhoz. Miért kapaszkodok abba, hogy hol lakok, milyenek a kapcsolataim, mi a munkám, mit csinálok a szabadidőmben? Miért igénylem azt, hogy a magányom, a fájdalmaim, a félelmeim, az aggodalmaim a mindennapi barátaim legyenek? Miért határozzák meg a fentiek azt, hogy ki vagyok? Persze, ezekből tevődök össze. De ha valaki a szívembe lát, akkor nem egy garzonban lakó, egyedülálló titkárnőt fog látni, akinek a lételeme az éneklés. Legalábbis remélem, hogy nem ezt látják. :) 

Rájöttem, hogy azért ragaszkodok a külső és belső körülményeimhez, mert ezek azt a hamis érzetet adják, hogy kontrollálni tudom az életemet. Döntéseket hozhatok - és hozok is, de amikor Krisztus követőjévé szegődtem, lemondtam az életem irányításáról. Nehéz volt? Csöppet sem, örömmel tettem és soha nem bántam meg. De Isten gyermekének nem szabad elfelejtenie azt, hogy MINDEN az Ő fennhatósága alatt történik - és nem történik :)

Az életemnek ismét olyan szakaszába érkeztem, ahol el kell engednem. Mit is?

- az álmaimat és a vágyaimat,

- embereket,

- körülményeket,

- félelmeket,

- sebeket,

- a jövőt.

Nem azért kell odaadnom ezeket, hogy visszakapjam őket. Hanem azért, mert én úgysem tudok velük mit kezdeni...

Az elengedés, bármilyen egyszerűnek is tűnik, számomra nehéz lépés - pontosan azért, mert kiengedem a kezemből az irányítást. De általában egy lépés csak, egy pillanat és utána nyugalom talál rám.

Mi az alapja ennek az egy lépésnek? Nekem két dolog:

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR - békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jeremiás 29: 11

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." Rómaiakhoz írt levél 8:28

Vagyis: bármi történik és NEM történik az életemben, az Isten engedélyével van. Egyik kedvenc tanítóm szokta mondani, hogy semmi nem történik úgy az életben, hogy az ne menne át először Isten szűrőjén. Felvet ez pár kérdést, nyilván. De nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy ha elhiszem a fenti ígéreteket, ha bízok Istenben, akkor nem kell félnem attól, hogy a saját (lepkefingnyi) erőm mire lesz elég. Nem kell görcsölnöm, hogy mi fog érni, nem kell aggódnom, hogy vénkisasszonyként élem le az életem, vagy hogy énekelhetek-e amolyan profiként. Ezen a ponton már bizonyos szempontból minden mindegy, mert minden rendben van.

Nem az én gondolkodásom szerint, hanem az Ő akarata szerint. 

Csak ezt az egy lépést kell megtennem, utána pedig hátradőlhetek azzal a szent nyugalommal, hogy Isten nagyobb mindennél és kezében tartja az én pici életemet.

El. Kell. Engednem.

És íme a tökéletes dal ehhez a témához :)