El vagyok képedve, Isten hogyan kényeztet engem személyesen.
És elhihetitek, nemcsak jó dolgok esnek meg velem.
Vasárnap - itteni idő szerint - hajnalban kaptam a hírt, hogy a győri Golgota lelkipásztora, Mozbauer Peti egy több mint fél éve tartó betegség után hazaköltözött Istenhez. A hír nem lepett meg, és nem is miatta sírtam végig a napot, inkább csak nehéz volt ennyire távol lenni otthontól. Nem mintha egy ilyen helyzetben bármit tudnék tenni akár otthon is...
Isten viszont olyan vigasztalást küldött, amit azóta sem tudok felfogni. Találkoztam Jeremy Camppel és feleségével, Adie-vel. Jeremy zenéje már egy évtizede szolgál felém, amikor a legsötétebb napjaimat éltem, az ő dalai vigasztalást hoztak, őszintén ki tudtam magamból üvölteni a fájdalmat. És ezt most megköszönhettem. Személyesen.
És még talán Magyarországra is eljön majd ;)
Isten másik hatalmas ajándéka az óceán... Nem tudom elmondani, mit érzek, amikor ott állok előtte/benne és hallgatom a hangját, érzem az illatát. Megnyugtat, felemel, felfrissít, elkápráztat. Nem tudom megszokni, ez lesz az egyik dolog, ami nagyon fog hiányozni...
Isten mindeközben kis szívemet is formálja, gyógyítja és bár sok kérdésre még mindig nem kaptam választ, egyre nagyobb a bizonyosságom abban, hogy jó kezekben vagyok...
De nem azt szeretem leginkább, hogy mennyit pihenünk vagy hogy milyen gyönyörű helyeken járunk vagy milyen kajákat eszünk. Azt szeretem a legjobban, hogy az emberek hogyan reagálnak Isten szeretetére és a kegyelemre. Ez a legjobb dolog és továbbra is csak azt tudom mondani, hogy kiváltság az, hogy a részese lehetek A kegyelem történetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése