Vero Beach folyt.

Legutóbb arról írtam, hogy hiányzik Magyarország. Másfél órával később megváltozott ez. Jim, a Vero Beach-i gyülekezet pásztora elvitt bennünket a felesége szüleihez. Először is: soha nem gondoltam volna, hogy ilyen házban fogok járni (ilyenkor szoktam mondani, hogy Kismaros Nagykanizsáról). Jim figyelmeztetett bennünket, hogy az anyósa kapta a legtöbbet a vendéglátás ajándékából, amit úgy fejez ki, hogy addig kínál, amíg igent nem mondasz :) Igazi amerikai úrinőt képzeljetek el, tökéletes sminkkel, ragyogó mosollyal és hatalmas szívvel. Amit kaptunk, arra nem számítottam viszont. 

Páran közülünk a paddleboard-ot próbálhatták ki: 

A lányokat pedig Kristie apukája (aki úgy néz ki, mint Clint Eastwood) hajókázni vitt. 

A csatorna, amin mentünk, Miamitól Washingtonig tart, elképesztő.

Beszéljenek helyettem a képek :)

Utunk során két delfint is láttunk, az egyikük nagyon közel is jött. Csoda volt. 

Folyamatosan a The Reign of Kindo Impossible World és Chris Tomlin Indescribable dalai váltották egymást a fejemben, olyan volt, mintha valami filmbe csöppentem volna. Szinte éreztem, ahogy a gondjaim párolognak el - a széj kifújta őket belőlem :D

Remélem, nem derül ki, hogy csak álmodtam :)