4. nap - Melbourne

Kezdem lassan elveszíteni a fonalat, hogy honnan hova is megyünk :)

Egy újabb nagy gyülekezet következett Vero Beach után, a nagyterem 3000 fő befogadására alkalmas. De ez sokkal szebb volt mint a Fort Lauderdale-i, színházterem hangulata volt. 

Annyit érzékeltünk, hogy hihetetlen szervezettség van minden téren. Az pedig az első pillanatban érzékelhető volt, hogy nagyon jó a hangulat. De azt is éreztük, hogy több lesz a harc.

Marikának elment a hangja, már napok óta nem volt jól, az igénybevétel és a fizikai fáradtság pedig csak rátettek erre. Kérlek, imádkozzatok érte, hogy minél hamarabb helyreálljon! Nehéz volt ez nekem is. Egyrészt az én torkom sem százas, másrészt pedig éreztem, hogy valami felborult. A változást pedig nehezen viselem :D És ezek olyan helyzetek, amikor a szellemi támadások is megsokasodnak. Valakivel a csaapatból jól összeszólalkoztam, tiszta ideg lettem. De sikerült az előadás előtt letennem ezt, utána pedig első utam ehhez az emberhez vezetett, hogy bocsánatot kérjek. Úgy érzem, lesz még ilyen, de ez jó, mert így tanulom meg, hogy a bocsánatkérés nem azért kell, mert úgy érzem, hanem azért, mert úgy helyes.

Nagyon jó hangulatú koncert volt, azt látnotok kellene, ahogy a Gyerek, dicsérjük együtt c. dalra tombolnak a népek :)

Egyébként sokszor van Conti érzésem. Emberek eljöttek utánunk Fort Lauderdale-ből, Vero Beach-ből is, hogy még egyszer hallják a dalokat és az üzenetet. De ami még durvább az az, hogy Mike egyik barátja 8 órát utazott, hogy ott lehessen...

Minden előadásnál újra meg újra rájövök, mennyire jó, hogy nem magunkért csináljuk ezt...

'Nem miénk, csak Tiéd minden dicsőség'

Ámen.