Az Út

Félúton vagyunk Frankfurt felé. Késve indultunk, mert túl sok a csomag, ráadásul túlfoglalás is volt. Azt hiszem, az az utas járt jól, aki későn szállt fel, mert ő most valószínűleg az első osztályon utazhat :)

A csapatból szinte mindenki aludt egy-két órát, de nem én vagyok az egyedüli őrült, aki egy szemhunyásnyit sem szundított :) Phil szerint ez buta dolog volt a részemről, de nem tudja még, hogy Anyám lánya vagyok, bírom a gyűrődést :D

Minden rendben ment eddig, a hangszereket is felengedték, tényleg semmi gond nem volt attól eltekintve, hogy az emberek nem szerettek bennünket, amikor csoportként csekkoltunk be. Szerintem miattunk van több csomag is, mert a bőröndjeinken kívül technikai felszereléseket is kellett hoznunk. Mivel sikerült jól pakolni (ezer hála Diának érte), az én bőröndömbe kerültek a kottatartók - és még így is "csak" 22 kg lett a poggyászom (23 kg a felső határ).

Megittuk az első reptéri kávét és Marcsival bolondoztunk már kicsit :)

Még mindig hihetetlen, hogy pár óra múlva Miamiban leszünk... 

......

Tényleg csak pár óra már és landolunk. Az átszállás simán ment, ez a repülő sokkal nagyobb, sokkal kényelmesebb és a társaság is jó ;)

Vannak filmek, el is kezdtem nézni A Hobbitot, de aztán inkább aludtam egy kicsit, ebédeltünk, megint aludtam egy fél órácskát és úgy döntöttem, közben zenét hallgatok. A zenetárban rátaláltam Gregory Porter albumára, a Water Under Bridges dallal balzsamozza a lelkemet leginkább...

Egyébként olyan, mintha egy hete eljötünk volna már, a műanyag kajától a hasam nincs túl jól, de erre végülis számítottam. Legalább ízre jó volt :)

Megérkeztünk. Épségben, egészségben, csomagokkal együtt.

Ideje aludni. Fogok jelentkezni még!