Ukrajna 2. - Furcsaságok országa

Ukrajna számomra az ellentmondások országa lett.

Ahogyan én láttam, olyan adottságokkal rendelkezik, amiket akár mi, magyarok is megirigyelhetnénk, mégis az adottságok kihasználatlanul maradnak. Nem én fogom megmondani a tutit, de néhány dolog azért még az én laikus szememnek is feltűnt.

Először is. Ukrajna gyönyörű természeti kincsekkel rendelkezik. Visszautunk a Kárpátokon vitt keresztül, legszívesebben meghúztam volna a vészféket és megálltam volna bámészkodni. Csak kapkodtuk a fejünket és felváltva kiáltoztunk: 'Ezt nézd! Huhh, inkább ezt! Azta! Wow!' - és hasonló szavak hagyták el ajkainkat és a jól ismert dal: "Hegyek-völgyek között zakatol a vonat..." És miközben lenyűgözve ültünk Isten teremtésének csodája előtt, meghökkenve észleltük a folyóban hagyott régi vasúti hidakat vagy az apró házakat, amelyek érzékeltették, hogy lakóik nem a felső tízezer közül kerülnek ki. A tökéletesség és a tökéletlenség egymás mellett. Vagy egymásban. 

Biztos vagyok benne, hogy okos emberek kitalálták már, hogy akár ebből turisztikai látványosság lehetne, mégsem hallok arról gyakran (vagyis soha nem hallok róla), hogy Ukrajnába indulnának nyaralni...

És ott van a tenger, amit ez alkalommal nem láttam (ami késik, nem múlik. Ámen. :)), de hallottam róla, hogy gyönyörű, mégsem hozzák ki belőle a maximumot.

Mintha nem akarnák, hogy az ország látogatott legyen.... De miért nem?! Vagy csak hozzám nem jutnak el a hírek és igazából Ukrajna egy népszerű turistahely? :)

Amivel még szembesültem, az az utcai élet kettőssége. Egyrészt még életemben nem láttam ennyi kocka Ladát egy helyen :) Az ukrán sofőrök úgy mennek ezekkel a kocsikkal, mint némely honfitársunk a BMW-vel. Időnként rémisztő volt, a gyalogosátkelőknél általában futottunk, biztos ami biztos alapon. Nem lehetett tudni ugyanis, hogy az autósok megállnak-e... És miközben ott voltak a Ladák, a rohadó városi buszok és trolik (igen, vannak trolik!), olyan gyönyörűen felöltözött embereket láttunk, hogy az egész valahogy valótlannak tűnt. Látszott, hogy különösen a nők nagy hangsúlyt fektetnek a kinézetükre. De nem fért a fejembe, hogy ha szép ruhákra van pénz, akkor szép autókra nincs? (nincs bajom a Ladákkal - azon kívül, hogy elég hangosak és büdösek :D)

Aztán ott voltak a találmányok, ami előtt szájtátva álltunk. Jonny mutatta nekünk képen a 'Halálcsúszda'-t. Nevettünk és hitetlenkedtünk, hogy játszótérre egy ilyen építményt tesz valaki. De fel sem fogtam, hogy ez tényleg létezik egészen addig, amíg ott nem álltunk előtte....

Death slide

Ha hiszitek, ha nem, ezen gyerekek lecsúsznak. A gyomrom már akkor émelyegni kezdett, amikor senki nem volt rajta. Aztán jött egy kisfiú, aki felmászott rá. Egy percig ült a tetején, fontolgatva, hogy 'lecsússzon'-e. Apukája lentről kiabált neki: 'Meg tudod csinálni! Nem adhatod fel!' Nem tudom, hogy végül a mi aggódó tekintetünk, vagy a saját félelme lett a meghatározó a döntésében, de nem mert lecsúszni. Megköszöntem. :) De közvetlenül utána jött egy másik kisfiú (5-6 éves), aki gondolkodás nélkül elindult. Amit láttunk, az nem csúszdázás volt, hanem szabadesés! Épphogy nem sikítottam fel és hálát adtam magamban, hogy vacsora előtt voltunk még, mert tényleg görcsbe rándult a gyomrom a látványtól. Mondanom sem kell, a kisfiú mégegyszer lecsúszott ezek után.

Ki és miért rak egy ilyen 'szörnyet' játszótérre?! 

A legnagyobb kultúrsokk mégis akkor ért bennünket, amikor elhagyni készültük az országot. Hajnali 5-kor szálltunk fel az ún. hálófülkés vonatra. Akkor még nem tudtuk, mit jelent a hálófülke Ukrajnában... Mert fülkékről szó sincs. Ahogy beléptünk a folyosóra, három dolog fogadott bennünket: 1. forróság, 2. masszív emberszag (vonatszaggal keveredve), 3. a folyosóra minden oldalról belógó lábfejek. Én konkrétan majdnem megkérdeztem, hogy Auschwitz-ba megyünk-e. Eddig ilyet csak filmeken láttam. Emberek horkoltak, a meleg miatt pedig többen hiányos öltözékben feküdtek az ágyakon. Lesokkolódtam. 

Az 'ágyak' felnyitva

 Angolul senki nem beszélt, úgyhogy nem is tudtuk, mitévők legyünk.

Marcsi így hitetlenkedett (érdemes a háttérben lévő látványt szemügyre venni.... :))

Végül három 'ágyat' elfoglaltunk, én csak felhúztam a térdeimet és megígértem a többieknek, hogy őrzöm az álmukat. Két óra elteltével a napsugarakkal némi reménysugár is beköszönt az ablakon, 8 körül Orsi vett egy kávét és ezzel helyreállt a világbéke. :)

Orsi és a megmentőnk :)

Ukrajna gyönyörű és ronda. Tiszta és koszos. Vonzó és taszító. Átlagos és rendkívüli. 

Ez Ukrajna.

(és még mindig folyt. köv. :))