Bántott a világ....
Szíved rejtekén
sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel
mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend.
De magányod lassan
a végtelenbe foszlik...
Láthatatlan karok ezrei ölelnek
s felépül benned
újra a Rend.
/Simon András/
Tudod mennyire szeretem ezeket a grafikákat... csodálatosak.
VálaszTörlésEz a vers is nagyon... milyen szépen meséli el a fájdalmat és ahogy lassan elmúlik...
Amúgy pedig csak ÖLELLEK. :-*
Simon András egy áldott ember. Olyan gyönyörűen meg tudja fogalmazni - írásban és rajzban - az élet történéseit... Ez a darab pedig különösen jókor jött nekem :)
Törlés