eMeLeM

Ne ijedj meg, Kedves Olvasó, nem üzleti ajánlatot tárok Eléd. A bejegyzésem 'tárgyait' nem lehet megvásárolni. Merthogy miről is szeretnék írni?

Három kis emberről, akik nem is olyan régen léptek be az életembe és Isten különleges módon használja őket.

eM mint Máté

Ő a második unokaöcsém, akire sokat vártunk, akiért sokat imádkoztunk. Emlékszek arra a pillanatra, amikor drága Nővérem elmondta a nagy hírt, szegénynek majdnem maradandó halláskárosodást okoztam a sikításommal. :) Máté tavaly év végén született meg és azóta is bearanyozza a napjainkat. Amikor először fogtam a karomban, csak szuszogott. Aztán kicsit több időt töltöttünk együtt és könnyeket csalt a szemembe, hogy egy-két napig valamiért engem tüntetett ki azzal a kiváltsággal, hogy a karjaimban megnyugodott. 

Aztán pár hónapja olyan mosollyal ajándékozott meg, hogy végérvényesen levett a lábamról. 

Múlt hétvégén sikerült megint többet vele lennem, tudom, hogy csakúgy mint négyéves bátyja, ő is különleges kisfiú. Csak nevet és mosolyog és szeret. 

eL mint Leah

Leah-val arra az időre nyúlik vissza a történetünk, amikor még csak Isten tudta, hogy Ő meg fog születni. Lencsi anyukája nemcsak az egyik legközelebbi barátnőm, hanem imatársam is. Leah pedig válasz volt az imáinkra. Az Ő létezése döntő pont volt abban, hogy tavaly Amerikába utazzak, Katám áldott állapotának a részese voltam, mai napig nagyon hálás vagyok, hogy annyi mindent megosztott velem! 

Mátéval egy napon Leah is úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy világot lásson, így én örömfürdőzhettem aznap. Láttam Őt képeken, tudtam, hogy éppen hogyan fejlődik, de abban nem voltam biztos, hogy vajon engem hogy fog fogadni.

És múlt héten végre találkozhattunk. Lencsi meglátott és rámmosolygott. Azt hiszem, megkedvelt :) És ez meglehetősen kölcsönös. ;)

eM mint Miriam

Miriam az én kis barátnőm. Matt és Melinda kislánya, aki nem tudom, hogy hogyan és mikor választott ki engem, de kiválasztott. Miriam igazi kiscsaj - szereti a rózsaszínt, kellően cserfes, de olyan gyengédség van benne, hogy bármikor találkozunk, elolvadok Tőle. Mondott már olyat, hogy 'Én vagyok a cuki kisoroszlán, aki nyomja a szöveget' és volt, hogy csak szó nélkül ült az ölemben, átkarolta a nyakamat pici karjaival és megsimogatta a hátam, mintha csak érezte volna, hogy pont arra van szükségem.

Múlt hétvégén Vele is találkozhattam megint, meg is örökítettük az élményt :)

A múlt hétvége nem volt könnyű számomra, de ez a három kincs mégis olyan kedves és felemelő pillanatokkal ajándékozott meg, ami segített átvészelni a nehézségeket.

Elgondolkoztam a velük töltött idő alatt és után, hogy mit tanulhat az ember a csecsemőktől, kisgyerekektől?

Például azt, hogy lehet érdek nélkül szeretni. Azt, hogy a szeretetért nem lehet megdolgozni. És még azt is, hogy van abban valami csodálatos, amikor álarcok nélkül állunk egymással szemben és úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van. 

Ez a három csöppség segít nekem kézzelfoghatóbban megtapasztalni azt, hogy Isten hogyan szeret engem - adakozóan, válogatás nélkül, elfogadással.

Nincs verseny, hogy ki a kedvenc, hogy ki áll hozzám a legközelebb, vagy hogy melyikük a cukibb.

Szeretem őket. Pont. (És a szüleiket is. :))