"Nincs biztos befektetés. Ha szeretsz; sebezhető vagy. Szeress bármit,
és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap.
Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se!
Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan
kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába - vagy
koporsójába! De ott a koporsóban - ott a biztonságos sötét, fülledt
éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen,
áthatolhatatlan, megváltoztathatatlan szív lesz belőle. A tragédiának,
vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternatívája van: a
kárhozat. A mennyországon kívül pedig csak egy helyen lehetsz teljes
biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol." (A szeretet négy arca)
Hetek óta forgatom ezeket a sorokat a szívemben és a gondolataimban. A szeretetben mindig van kockázat. Amikor fáj a szívem, könnyebb lenne megkeményíteni és azt mondani, hogy nem engedek be senkit és semmit. Élem az életem, "bebugyolálva mindenféle kis hóbortokba és kedvtelésekbe" és akkor minden jó lesz. Pedig pontosan tudom, hogy nem erre lettem teremtve.
Arra lettem teremtve, hogy szeressek - Istent, a családomat, a barátaimat, a keresztény testvéreimet, a munkatársaimat, azokat az embereket, akik megbántottak, sőt. Az ellenségeimet is.
A 'szeretés' közben sebeket szerzek.
Az már az én választásom, hogy a sebek közelebb visznek a Mindenható Istenhez, vagy válaszfalként használom őket.
Ezt a felelősséget nem (azaz ezt a felelősséget SEM) háríthatom át másra. A döntés az enyém.
De bújkálni nem kell.
love ya :)
VálaszTörlésLove ya, too! :)
Törlés