Nem hiányzik az, hogy naponta ötvenszer halljam, hogy minden 'nagyszerű' és 'csodás' (great, awesome), nem hiányzik az állandó zsibongás, az állandó autózás, az amerikai wc-papír, a sültkrumpli reggelire, a légkondi....
De hiányoznak a mosolyok, a talán felületes, de őszinte kedvesség. Hiányzik a Tó, a kolibrik, a kaliforniai napsütés, a hullámok ereje, a krémsajt és a bagel.
És legfőképpen hiányzik az, aki voltam ott. Hiányzik az a fajta hit, amit ott átéltem, a szívemnek az őszinte és talán naiv nyitottsága. Oda akarok visszamenni.
Kívül-belül beköszöntött az ősz....
