Egyik szemem sír és ahogy ezeket a sorokat írom, a másik is :)
Egyre többet beszélgetünk arról, hogy mik voltak a fénypontjai a turnénak, pedig még 6 koncert áll előttünk. Nem egyszerű megélni az adott pillanatot, megragadni mindent, elraktározni az emlékeket.
Vasárnap három előadás volt - kettő La Habrán, egy pedig Downey-ban. Fáradtak voltunk, de megéri :)
Hétfőn a csapat egy része elment a Grand Canyonhoz és Las Vegasba, páran pedig Murrietaban maradtunk pihenni.
Tegnap Newportba autóztunk, kipróbáltam a paddleboard elnevezésű sportot, sikerélményem volt. Egy szörfdeszkához hasonló deszkán kell állni és evezni kell állva. Pihentető, de ugyanakkor fárasztó is - van is izomlázam ma! Pocachontas-ozásnak neveztük el magunk között és úgy is éreztem magam, csak a mosómedve hiányzott...
Mindennapi csodákat élek meg. Apró csodákat. Csodákat.
Látszólag természetes dolgok - mint pl. a kolibri szárnycsapkodása, a mókuska, az óceán zúgása, a tengericsillagos nyaklánc, a reggeli bagel - mind egy dolgot kommunikálnak: szeretve vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése